A Pozsonyi Kifli nyomában a karácsonyi vásáron. Juhász Katalin írása az Új Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Az idei pozsonyi karácsonyi vásárban a brutálisan túlárazott étel-italkínálat dominál, nagyon kevés a kézműves-portéka, könyveket pedig csupán egy helyen árulnak, a helytörténettel foglalkozó Pozsonyi Kifli egyesület standján, ahol a névadó mákos és diós édesség is kapható, normális áron.
Tegnap ellátogattunk a 15 éves jubileumát ünneplő Pozsonyi Kifli főtéri vásári standjára, ahol az egyesület alkalmazottjai mellett önkéntesek is árulnak. Legnagyobb meglepetésünkre Dusík Anikó irodalmárral, a Comenius Egyetem oktatójával találkoztunk a helyszínen, aki először vett részt ebben a rendhagyó kalandban. De ott volt ifj. Papp Sándor történész, az egyesület lelkes mozgatórugója, és Bolemant Éva, a Pozsonyi Kifli megálmodója és igazgatója is.
Sokan érdeklődnek a kiadványok iránt (A szerző felvétele)
A kolbász-, lángos- és puncsárusokkal ellentétben ez a stand nem fizetett 20 ezer eurót a fővárosnak a bodegabérletért, Pozsony vezetése ezzel a gáláns gesztussal támogatja a civil szervezeteket, amelyekből egyébként évről évre egyre kevesebb fagyoskodik a Fő téren.
Ezen a nyugodt hétfői estén is sokan megálltak nézelődni a standon – helyi magyarok, szlovákok, és külföldiek is – épp egy osztrák fiatalemer vásásárolt egy régi pozsonyi képeslapot, amikor megérkeztünk. Közvetlenül utána két magyarul beszélő lány párbeszédét kaptuk el: „Jé, ez a Pozsonyi Kifli! Igen, nézzük meg!“
„Tegnap kellett volna jönnöd, igazi őrület volt itt! - fogadott ifj. Papp Sándor, az egyesület több kötetének szerkesztője, és a főváros múltjának megszállott feltérképezője.
„Számunkra ez az időszak az év legfontosabb időszaka. Ilyenkor komoly forgalmat bonyolítunk, sokan csak miattunk látogatnak el a karácsonyi vásárra. Bár van internetes boltunk, sokan még mindig szeretnek belelapozni a könyvekbe, illetve elbeszélgetni velünk. Gyakran itt, nálunk futnak össze rég nem látott ismerőseikkel. Tizenegyedik éve van standunk a Fő téren, a magyarországi turistacsoportok vezetői mára már beiktattak minket a városnéző programba, tudjuk, mikor honnét érkeznek hozzánk.
A többi érdeklődő pedig megannyi meglepetést tartogat. A nyugati turisták szeretettel simogatják a könyveinket, és sajnálják, hogy nincsenek angol, olasz, spanyol és egyéb nyelvű kiadványaink. A németül beszélőknek szerencséjük van, mert felfedezhetik például a My sme starí Prešporáci / Régi pozsonyaik vagyunk / Wir sind alte Pressburger című háromnyelvű kötetet, amelynek már a második része jelent meg a napokban, és amely a békebeli Pozsony életébe enged betekintést“.
Bolemant Éva, az egyesület elnöke szerint a Pozsonyi Kifli pont a legjobb pillanatban alakult meg:
„A fővárosiak a szocializmus időszaka alatti bezártságot követő években kellően kiélhették utazási vágyaikat, azaz mindenhová eljutottak, ahová régóta vágytak. És egy idő után, részben a külföldi példák alapján, elkezdtek érdeklődni saját környezetük, városuk, utcájuk múltja iránt. Kíváncsiak lettek helyi történetekre, közéleti személyiségekre, meglévő vagy lerombolt épületekre. És ez a spontán kíváncsiság közösségalkotónak bizonyult.
Sokan megosztották velünk emlékeiket, fotóikat, családi dokumentumaikat, amikor megtudták, mivel foglalkozunk. És sokan mások pont általunk kerültek kapcsoltba más régi pozsonyiakkal. Ez a közösség folyamatosan gyarapodik, jelenleg kb. 300 nyilvántartott tagunk van, akik tagságit fizetnek – ennek köszönhetően is szert tehetünk némi bevételre a működésünkhöz. A Kultminor is segít nekünk, ami nagyon fontos, mert kutatásokat, archiválást és publikációs tevékenységet is végzünk, kétnyelvű honlapot működtetünk, könyveket adunk ki és városnéző túrákat is szervezünk“."