Hostomský Fannival, a Komáromi Jókai Színház társulatának tagjával Janković Nóra beszélgetett az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban. A beszélgetés teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Ahogy az utca végén feltűnik a kerékpárján, egy régi francia film jut eszembe: egy fiatal lányról, aki keresi önmagát, a helyét az életben, mindig másnak adja ki magát, és mindenkivel el tudja hitetni, hogy eldobott szerelmes, unatkozó feleség, magányos árva… csak arra nem gondol, hogy színpadra termett. Született tehetség. Ahogy Hostomský Fanni is – a Komáromi Jókai Színház társulatának a tagja, a zenei élet Aszpikpatkánya –, aki a kávéház teraszán leült velem szemben, s a táskáját úgy rakja le maga mellé, mintha csak az elmúlt hetek, hónapok előadásainak terhét szeretné így, évad végén letenni.
Fárasztó évad volt?
Jól jön egy kis nyári szünet. Az évad első hónapjaiban viszonylag kevés feladatom volt, amit elég rosszul viseltem. Nem szeretem az üresjáratokat. Be is vállaltam mindenféle pluszmunkát, még a nyárra is, aztán a Hapcikirály című mesejáték novemberi bemutatójától kezdve az évad végéig folyamatosan próbáltam, játszottam. Előbb a Mefisztóban Angelika Siebertet, majd jött Larissza Dmitrijevna szerepe Daniel Majling Föltámadás című darabjában. Alighogy lement a bemutató, már el is kezdtük Ulrich Hub Nyolckor a bárkán című meséjét, amit azóta be is mutattunk a Trepp független színházi platformmal, amelyet még az egyetem végén Szebellai Dániellel, Melecsky Kristóffal, Katona Eszterrel, Hégli Bencével és Csikmák Katalinnal alapítottuk, s azóta is sikeresen működik. Több kollégánk is játszott már a produkcióinkban. Minden ilyen munkafolyamat rengeteg új impulzust ad. Közben bele is kezdtünk egy újabb előadás próbafolyamatába.
Azt azért tegyük hozzá, hogy Larissza Dmitrijevna a Föltámadás főszereplője. A történet szerint a könyvkiadó sztárszerzője, akit Matusek Attila alakít, reménytelenül szerelmes belé, s ettől alkotói válságba kerül. Larissza, a kiadó igazgatója végül beleegyezik, hogy Lev Lvovics a testére írja az új regényét. Ez a kép látható a plakátokon is. Viszont az előadáson már nem a testedre, hanem egy hosszú ruhára íródott a szöveg. A te kérésedre történt?
Ez a megoldás a rendező koncepciója alapján született. Sokat gondolkodtak rajta, hogyan lehetne megoldani, de azt, hogy az én testemre íródjon, elvetették, mert technikailag kivitelezhetetlen lett volna. Minden este két órával korában be kellett volna mennem, hogy „telefirkáljanak”. Végül a stilizáció mellett döntöttek. Egyébként nagyon örültem, amikor megkaptam a szerepet, mert egyetemista koromban olvastam Majlingnak ezt a novelláját. Emlékszem, akkor arra gondoltam, milyen jó lehetőségek rejlenek Larissza karakterében. Könnyen tud azonosulni vele az ember. A darabot egyébként többféleképpen is lehet értelmezni. Czajlik József az emberi érzelmeket, helyzeteket egy mély, filozofikus irányból közelítette meg. Egyfajta lelki föltámadástörténet, újjászületés minden szereplő részéről. Nagyon sokat adott nekünk a viszonylag tág kereteket és lehetőségeket nyújtó próbafolyamat, mert sok mindent nekünk kellett magunkból és magunktól hozzátennünk a karakterhez. Rengeteget tanultunk belőle.
Fotó: Dömötör Ede/Komáromi Jókai Színház A Föltámadásban
Az egyik legemlékezetesebb komáromi szereped a Tóték Ágikája volt, az előadást hatalmas sikerrel játszottátok Magyarországon is. De bizonyítottad, hogy a mesék világa sem áll tőled távol, hiszen előbb A kacagó királykisasszonyban, majd a Hapcikirályban osztották rád a női főszerepet. Volt olyan időszak a gyerekkorodban, amikor ábrándozva hallgattad, nézted a királylányos meséket, filmeket?
Nem igazán. Eleinte kicsit ódzkodtam is A kacagó királykisasszonytól, de minden egyes próba után egyre jobban élveztem. Kaptam egy hosszú, copfos, szőke parókát, meg barbie-s királylányruhákat, és amikor felvettem, megindult bennem valamiféle átalakulás. Próbáltam úgy megformálni a karaktert, hogy a mai gyerekek is könnyen tudjanak vele azonosulni. Így nem egy piperkőc nebántsvirággal találkozhattak, hanem egy vagány, élettel teli, minden lében kanál csajszival. Kifejezetten élveztem a szerep nyújtotta lehetőségeket. A Hapcikirály pedig szó szerint egy színészkoncert, hiszen egész idő alatt mi, színészek zenélünk és énekelünk, amit szintén nagyon szeretek."