Augusztus elsejétől hivatalosan is visszaigazoltam Debrecenbe. Új bázisom, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár viszi az irodalmi nagyrendezvények jelentős részét, továbbá a Térey-hagyaték gondozása is az intézmény portfóliójához tartozik. Jelentős szellemi és tárgyi hagyatékok érkeznek a közeli jövőben, ám ezekről inkább akkor lesz érdemes beszélni, „felfedni ki- és milétüket”, ha befejeződtek a tárgyalások. Debrecen nagyon megváltozott az elmúlt tíz évben, amióta eljöttem, és – bár időnként szkeptikus voltam az alföldi géniuszt illetően – előnyére. Például, ami az irodalmi emlékezethez való produktív odafordulást, valamint a közép-európai irodalmi tér kreatív belakását, továbbá az irodalmi konnektivitást illeti, elindult valami kivételes.
Tegnap például zsúfolásig megtelt a MODEM (Modern és Kortárs Művészeti Központ) Refik Anadol világhírű török médiaművész Rumi Dreams című videómunkájának bemutatóján. Áfra Jánossal valahol a perifériákon szorongtunk, hogy részesülhessünk a 32 m2-es LED-falat igénylő mozgókép hipnotikus világából. Hogy miről álmodhatunk éberen Rúmi – a 13. században, Anatóliában élt költő, filozófus, tudós és szúfi misztikus – közbenjárásával, ha Anadol ráereszti a költő verseire és verseinek fordításaira a mesterséges intelligenciát? Remélem, mindenki valami másról, beleértve a heurisztikus rémálmokat is. A LED-falon teljes világok keltek életre, lenyűgöző formák születtek a nagy mennyiségű adat vizualizációjából. Megejtő volt látni a kerengő derviseket, amint „adat-daganatok” „nőnek” rájuk forgásukban, ránk pedig közben lüktető, mégis pókhálóvékony akusztikus lepel terül. Megbűvölten néztem a nikecell-lapokat alkotó rugalmas golyócskákra emlékeztető formák burjánzását, osztódását, hullámzását.
És hogy mivel telik a jövő hetem? Készítjük elő a szeptemberi Térey Könyvünnep programját, ami a fordító és a fordított Téreyt veszi számba. Izgalmas lesz, szaturnuszi és mézes, ha szabad kecsegtetnem a fáradhatatlan olvasót, merthogy elővesszük Térey Verlaine-fordításait és bemutatjuk új, lengyel nyelvű válogatott kötetét (A méz jövője, Daniel Warmuz lengyelítése). Olvasom Domokos Zsófia remek felvetéseit ősszel megjelenő új könyvem, a K-terminál – Húsz dosszié Kolozsvárról kéziratával kapcsolatban. Tényleg mennyit tud segíteni egy friss, elhivatott, empatikus szempár! Aztán folytatom „lírai tranzakcióimat”, rövid, brutális versikéimet, amelyekből az év minden napjára szánok egyet. De erről talán jövőre – ha ismét rám kerül a Bázis-sor – érdemben többet tudok majd mondani.