Ladányi István A lemerült akkumulátorokról című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Csütörtök van, babonák napja, megjöttek a gyógyszerek. Már megint túlkombináltam, a rátóti automatába hozattam, mert az a legbiztosabb, pedig most épp nem járnék arra, egészen máshol járnék a szívem szerint. Most viszont nem is a szívem szerint kellene másfelé mennem, hanem az ottragadt autómért Fehérvárra, miközben én épp az ellenkező irányba robogok, nehogy visszavigyék a gyógyszereket az automatából, mire odajutnék ezekben a zűrzavaros napokban.
A visszapillantó tükörben a csontkovácsunk tejesautója sejlik fel, hetente kétszer hozta a tejet, aztán egyik csütörtökön szólt, hogy hétfőtől csontkovács lesz, azóta házhoz jár ugyanazzal az autóval, arany keze van. Utolér, csak poroszkálok a kölcsönautóval, megelőz, mégsem ő az, nem stimmel a rendszám, pontosabban furcsán stimmel, mert az én rendszámom van a kocsin, fölöttébb különös, jóformán megmagyarázhatatlan.
Nem először fordul ez elő, egyszer volt már ilyen, vagyis egyszerre kétszer, hogy megyünk, és elkerül egy autó, rajta a rendszámom, és mire átgondolnám, újra megelőz, ugyanaz a kocsi, ugyanaz a rendszám, ez valami tévedés lehet. Hiba van a mátrixban, mondom a feleségemnek, a fejedben van hiba, mondja a feleségem, most viszont hiába mondanám, mert egyedül megyek a gyógyszerekért, nyomomban a csontkováccsal, aki mégsem az, még csak az hiányozna, hogy magamban beszéljek, iparkodnom kell, még ha az ellenkező irányba is a kölcsönbe kapott autóval, aminek nem jegyeztem meg a rendszámát, pedig oda kell figyelni most már erre is, Teremtőm, egyik gond jön a másik után.
Tevje és lányai
Nem indult be a kocsim az éjjel, ottragadtunk a színház előtt. Pedig a fél falu körülöttünk ügyködött, Tevje öt lánya közül kettő, meg Golde, a csípős nyelvű felesége, a hegedűs a háztetőről, Cejtel hozta a kocsiját, Fegyka keményen szorította a bikázókábel krokodilcsipeszét, hogy jobban átmenjen Cejtel kis Hondájából a kraft, de semmi, meg se mukkan, vagyis egy mukkot még épp kiad, a többi néma csend. Mondanék ezt meg azt a Teremtőnek, ahogy Tevje társalgott vele még jó előbb, hogy mégis, mi szüksége van erre, elment volna a péterkéje, ha most mi annak rendje és módja szerint éjjeli tizenegykor hazagurulunk? Másrészt eszembe jut, hogy sokkal rosszabbul is járhattam volna, ha a garázsban mondja be az unalmast, akkor eljönni sem tudtunk volna, vagy netán tegnapelőtt reggel, akkor várhatott volna rám az egész csoport a bezárt tanterem előtt. Foglalkozik-e egyáltalán a Teremtő az akkumulátorokkal, vagy ránk hagyja ezeket a dolgokat?"