Nagy Csilla kritikája Csehy Zoltán Fogli d’album (Kalligram, 2023) című kötetéről az Új Szó kritikai rovatában, a Pengében jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"A Fogli d’album a József Attila-, Sziveri-, Déry Tibor-, Zelk Zoltán-, Janus Pannonius-, Kovács András Ferenc-díjas költő, műfordító Csehy Zoltán hatodik verseskötete. A könyv idén Madách-nívódíjat kapott, de nem ezért tekinthetjük a pálya egyik legfontosabb állomásának. Sokkal inkább azért, mert a kötet öt ciklusa önmagában egy-egy koherens versvilágot mutat meg, emlékezetes, nagyívű költeményekkel. A Definíciós kísérletek ciklus versei a világ nyelvi leírhatóságának problémáját jelzik; a Fogli d’album (etűdök preparált zongorára és hárfára) fejezetben a zenei inspiráció válik hangsúlyossá; a Stockhausen kvartettje által ihletett A helikopter önmagában egy hosszúvers; a Színek könyve (Kis magyar jarmaniáda) a látvány és a hang jelenségeit viszi színre; a Lassú Kapitány asszociál pedig alkalmi, személyekhez vagy évfordulókhoz (például Kassák, Madách, Arany János, Petri György) kapcsolódó szövegeket tartalmaz.
Míg a valóság érzékelése egyidejűleg több szinten történik (egyszerre látjuk, halljuk, tapintjuk és távolságában, illatában, ízében érzékeljük a dolgokat), addig a művészeti ágakban hagyományosan részben elválnak egymástól a befogadás különböző módjai. Csehy költészetére azonban a kezdetektől fogva jellemző, hogy az emberi világ és kultúra jelenségeit a kifejezésmódok univerzális alkalmazásával ábrázolja. A líra „anyaga” a nyelv, amely eleve rendelkezik hangzó vagy vizuális sajátosságokkal (gondoljunk csak a verstani, metrikai vagy versképi jelenségekre), itt viszont a vizuális, az auditív, sőt a mozgásművészetekre vonatkozó tapasztalatok a szöveg létrehozásának folyamatába épülnek be. Az olvasó számára is feladat, hogy érzékelje a különböző mediális rétegek együttállását, amelyek segítségével az értelmezés kibontható. Ennek egyik elemét a művekre, szerzőkre, kulturális jelenségekre való utalások (megnevezések, idézetek, allúziók) rendszere jelenti, a másik réteg azonban a dolgok érzékelésével függ össze. Csehy versei – miközben érzésekre, érzékletekre, gondolati tartalmakra, műveltségi elemekre utalnak – magáról az érzékelés eseményéről is szólnak, mintha a vers annak a határát keresné, amit a különböző tanulási folyamatok során (olvasással, képek és épületek, sőt színpadi művek nézésével, zenehallgatással) elsajátíthatunk."
